Ezzel az űrlappal kapcsolatba léphet velem.
A keménység és a kopásállóság Szénacél beton csavar javulnak, és a hőkezelési folyamat az egyik alapvető link. A hőkezelés jelentősen javítja mechanikai tulajdonságait az anyag belső szerkezetének megváltoztatásával. Az oltás a hőkezelés első lépése, amelynek célja a csavar anyagának magas hőmérsékleten történő melegítése, hogy teljesen austenitizálódjon. Az austenit egy magas hőmérsékletű fázis, jó plaszticitással és keménységgel, de alacsony keménységgel. Ezt követően a gyors hűtéssel az austenit gyorsan átalakul egy magas keménységű martenzitszerkezetré. A martenzitnek nagy keménysége és nagy szilárdsága van, ami jelentősen javíthatja a csavar kopási ellenállását. Az oltás során keletkező belső stresszt és a törésnek azonban a későbbi edzési kezeléssel kell eliminálni.
A edzés egy szükséges lépés a kioltás után, amelynek célja a csavar keménységének és szilárdságának beállítása a legjobb teljesítmény elérése érdekében. A hőmérsékleti hőmérséklet megválasztása a csavar anyag típusától és céljától függ. Például az oltott és edzett acélt általában magas hőmérsékleten kell edzeni, 500-650 ℃ ℃, hogy kiegyensúlyozzák az erőt és a szilárdságot, és elkerüljék a csavar törékeny törését. A rugós acélt közepes hőmérsékleten 420-520 ℃ hőmérsékleten kell tartani, hogy fenntartsák a rugalmas határértéket, és biztosítsák, hogy a csavar nem tartósan deformálódjon, ha váltakozó terhelésnek vetik alá. Mivel a karburizált acél felületét karburizálják és nagy keménységgel bírnak, alacsony hőmérsékleten, 150-250 ℃ hőmérsékleten kell enyhíteni a belső feszültség kiküszöbölése és a karburizált réteg erősítése érdekében, hogy tovább javítsák a kopásállóságot.
A magasabb keménységre és kopásállóságra szoruló csavarok esetén a karburizációt vagy a nitridot is lehet használni. A szénhidrogizálás az, hogy a csavart egy magas hőmérsékletű karburizáló tápközegbe helyezzük, hogy a szénatomok áthatoljanak a felületre, hogy nagy szén-dioxid-szénréteget képezzenek. Ezt követően a kioltás és a edzés révén a nagy szén-dioxid-széntartalmú réteg nagymértékű martenzitszerkezetré alakul, ami jelentősen javítja a felületi keménységet és a kopásállóságot. A nitriding nitridréteget képez a csavar felületén az ammónia bomlásán keresztül. A nitridrétegnek nagy keménysége és jó korrózióállósága van, ami tovább javíthatja a csavar kopási ellenállását és kiszolgálási élettartamát.
A hőkezelés mellett a felszíni kezelés fontos eszköz a szénacél kopásának kopásállóságának javításához. A felszíni kezelési folyamat védőréteget képezhet a csavar felületén, közvetlenül javítva a kopásállóságot és a korrózióállóságot.
Az oxidációs kezelés egy olyan folyamat, amely oxidréteget képez a csavar felületén kémiai vagy termikus oxidációval. Az oxidréteg általában ezüst-szürke, bizonyos keménységgel és kopásállósággal rendelkezik. Nagy sebességgel történő futáskor az oxidréteg csökkentheti a csavar és az érintkezési felület közötti súrlódási veszteséget, miközben alapvető korrózióállóságot biztosít. Az oxidációs kezelési folyamat egyszerű és olcsó, és alkalmasak olyan esetekben, amikor a kopásállóság nem különösebben magas.
A borítás és a bevonási technológia fontos eszköz a csavarok felületi teljesítményének javításához. Az galvanizáló vagy kémiai bevonási folyamatok, például a cink borítás és a nikkel -bevonat fémvédőréteget képezhetnek a csavar felületén. Ezeknek a fémrétegeknek a kopásállósággal és a korrózióállósággal rendelkeznek, ami jelentősen növeli a csavar szerviz élettartamát. Ezenkívül a kopásálló bevonatok szintén közös felületkezelési módszer. Ezeket a bevonatokat a csavar felületére borítják, permetezéssel, hogy kemény és kopásálló védőréteget képezzenek. A kopásálló bevonatok ellenállhatnak a különféle kopásnak és korróziónak, és különösen alkalmasak nagy terhelésű, magas ruhák vagy durva környezetben történő felhasználásra.
